Terméshullás szüret előtt

Almamoly lárva a dióbélben

A gyümölcsök érése során tapasztalhatjuk, hogy a teljes beérés előtt a termés egy része a talajra hullik. Ennek oka lehet természetes tisztulás, ami a virágzás végétől kezdődően zajlik, de lehet az időjárás hatására bekövetkező gyümölcselrúgás is. A virágzás, terméskötődés idején bekövetkező időjárás jelentette szélsőségek a hideghatás, a túlságosan meleg hőmérséklet a leggyakoribb okai a jelenségnek.

Az érés, gyümölcsszíneződés időszakában kisebb-nagyobb gyümölcsveszteség érhet minket a kórokozók és kártevők betelepedése és károsítása által. Az utóbbi évek leggyakrabban előforduló és jelentős gyümölcshullást okozó károsítója a szilvahimlő vírus. A vírus fertőzés hatására az érés elejétől tömeges gyümölcshullás indul és a lehullott gyümölcs éretlen állapotban hasznosíthatatlanná válik. Sajnos a vírusfertőzés nagyon elterjedt a csonthéjas gyümölcsű fákon és a szilvára kimondottan jellemző. A vírusfertőzés miatt a leveleken és a gyümölcsökön körkörös foltok alakulnak ki, amelyek a csonthéjon, azaz a magon is láthatóvá válnak. A vírus leggyakrabban a szaporítással, de a virágporral, valamint a szilván levéltetvekkel is terjedhet.

Az erősen fertőzött gyümölcsfát érdemes kivágni, de fontos lehet, hogy a helyére ne telepítsünk újabbat! A szilva hullása a gyümölcsmolyok kártétele nyomán is elindulhat. A keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly lárvája a gyümölcs magjáig rág és szennyezi a termést. Több nemzedéke fejlődik ki egy vegetációban, ezért ellene többszöri védekezésre lehet szükség. A lárva által rágott gyümölcs az érésben rothadni kezd, vagy lehull. Hasonló a kártétel lefolyása almán az almamoly előfordulásakor. A héjas gyümölcsűek közül korai hullással találkozhatunk a diófák esetében, ahol a csapadékos évjárat következtében a baktériumok és gombák tüneteit is gyakorta láthatjuk a levélen és a termésen. A besüppedő, gyakran nedvesen rothadó foltok baktérium fertőzésre utalnak és az érés idején a zöld héj alatt fejlődő dióbélben is megjelenhetnek.

A rothadás korai terméshullással jár. A fertőzés megelőzéséről a csapadékos időszak kezdetétől kell gondoskodnunk, amikor javasolt a RÉZOXIKLORID 50 WP többszöri használata. A dió két fontos kártevője az almamoly és a dióhéjlégy lárvái hatására szintén a zöld burok, a csonthéj és a magbél is károsodhat. Addig, amíg az almamoly már régóta előfordul a diófákon, addig a dióhéjlégy csupán 5 éve ismert Magyarországon. A lárvák rágásukkal a zöld burok rothadásáért a termés be nem éréséért felelnek, rajzásuk szeptemberben is tart! Mivel a károsítók túlélését, telelését a terméshullás segíti (a vírusok kivételével), ezért azok begyűjtése és eltávolítása hasznos lépés a védekezésben!